Télapó és Jézuska lassan, de biztosan jön

Mi is karácsonyi lázban élünk, én annyira nem, de törpjeim már nagyon, legfőképpen Viki. Tegnap a minimaxon volt egy hirdetés, hogy rajzolják le a karácsonyt és a szeretetet, nah lázas papír és ceruza keresésbe kezdtek, és nekiláttak alkotni. Emcusom még nem tud karácsonyfát rajzolni, így Viki csinált neki egyet, azt kiszínezte, de elég érdekes karifa lett, felfelé vannak az ágai mindenféle üzeneteket is ráírtak szééép nagy nyomtatott betűkkel, mert Viki még csak így tud.
Anno nálunk elég egyhangúak voltak a karácsonyok, se lakásdíszítés, se halk karácsonyi dalok, semmi. Mutter reggeltől-estik a konyhát foglalta, hogy fincsi karácsonyi kajákat gyártson, ami nem állt másból mint halászléből, mákos gubából, meg boltban vett bejglibőlAz ajándék csomagolására sem adott sokat, szépen berakta ajándéktasakokba, ráírta melyik kié, aztán elvolt rendezve. Ebből tanulva én másként csinálom, mert átélve ezeket nem akarom, hogy a gyerkőceimnek is ilyen egyhangú unalmas legyen a karácsonya. Mi eddig úgy csináltuk, hogy a fát akkor díszítettük fel, mikor délutáni alvásban voltak, de akkor turbóval, mert Emikének a 1,5 órás alvása ilyenkor 10 percnek számít. Én már dec. elején elkezdem a lakás dekorálását, mert ezt nagyon élvezem, bár egyetlen férfi tagunk mindig kiakad, hogy minden évben valami újat is lát , de hát annál izgalmasabb. Én bizti nem fogom elmondani nekik az igazságot, hogy nem létezik se Jézuska, se Télapó, mert addig amíg ebben a hitben élnek, addig van igazán varázsa a karácsonynak. Valahol régen olvastam, hogy egy anyuka találta ki kisfiának az adventi naptárt. Csinált 23 kis puttonykát, és egy nagyot, azokba tett mindennap egy meglepit, a kisfiú alig várta, hogy a nagy puttonyt kibonthassa, de a legnagyobb puttonyban már a Jézuska ajándéka volt. Valahonnan innen indult el a mostani csokis adventi naptár. Bár, ha az ember összeveti, hogy pl 60 vagy akár több évvel ezelött milyen hangulatban teltek a karácsonyok,igazán meglepődnénk. Azt hiszem akkoriban még volt értéke a karácsonynak, nem úgy mint mostanában, hogy az ember gyomra összehúzódik ha már a naptárban a decemberhez közeledik, mert az már kimondott stressz, hogy kinek mit vegyen, meg lesz-e elégedve, vagy kidobja azt az ajándékot. Én valahogy nem tudom megérteni azokat az embereket, akik agyon pakolják a karácsonyfa alját mindenféle ajándékkal, aztán abból kb 3/4-e semmire sem való. Én próbálom úgy csinálni, ha bármi ünnep van, akkor nem a legdrágábbat megvenni, meg nem a leghaszontalanabbat, hanem amivel valóban lehet játszani, és tudnak is játszani, ami sztem nagyon fontos, mert kezdő anyukaként volt, hogy megvettem én is olyan játékot amihez még túl kicsi volt a gyerek, aztán szépen tönkre is tette. Az ilyennek nincs értelme, hogy mások elött játsszam én is a nagyvonalú szülőt, inkább szóljanak meg, de az ésszerűség határán belül maradjak.
Egyébként a menühöz visszatérve én vittem anyám hagyományát, csak éppen a bejglit nem, mert azt nem sikerült megszeretnem, hanem én ilyenkor diós-rácsost szoktam sütni, ami igaznán jól is szokott sikerülni, pedig nem nagyon szoktam sütit sütni, de eeeez fincsi. A halászlén apóssal minden évben összeveszünk, mert mint mondtam én anyám hagyományát viszem tovább, és mivel ő bajai ezért bajai halászlevet is tud csinálni, ami annyiból áll, hogy a halászlébe gyufatésztát teszünk. Namármost apósom ezt nagyfokú marhaságnak véli, hogy hát halászlébe tésztááát??!!, mert peersze hogyan is akarjam én megmagyarázni egy vasi embernek, főleg egy olyannak, akinek a lakókörzetében még egy normális folyó sincsen, hogy milyen az igazi halászlé. És ezt évről évre elszokta játszani, hogy szépen leszólja a mi hagyományunkat. Bár aztán sokat nem érdekel, ezt legalább megeszik a lányok, de az övükét meg nem, mert tele van szálkával
Szóval legyen kellemes és boldog a karácsony!