Rövid jelentés rólunk

Hát csajok, látom szomjaztok a bejegyzésekre, de sajnos nekem sok időm nincsen írogatni, mert egy az, hogy nem vagyok egy költő lény, a másik meg az, hogy napi szinten versenyben vagyok az idővel. De azért mesélem mi is történt az elmúlt hetekben, napokban :)
Az egyik ami nem egy boldogságos pillanatunk volt, az, hogy egyetlen nem túl drága (de számunkra még is az) autónknak letörte valami barom a visszapillantó tükrét. Ez mind 1 hete csütörtökön történt, de csak pénteken vettem észre, tök ciki nem? :) Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy én reggel mikor elindulok tök sötét van, és jóformán azt a tükröt nem nagyon szoktam használni, mármint reggel, és munka után vettem észre, hogy hát nem látom a mögöttes forgalmat :) Gabi természetesen tiszta ideg volt, mert hát kit hibáztasson mint engem, mivel én használom, na mindegy ebbe nem merülök bele :)De azért jóra fordult a történet, mert péntek este elindultam a piacra sírdíszt venni, és mikor kilépem az ajtón, tádámmm ott volt az lábtörlő mellett a tükör. Vittem be nagy boldogan, hogy hurrá vissza lehet ragasztani stb.stb. erre Gabinak őrül módjára pörgött a fantázia kereke, és ezt egyből fenyegetésnek vette, akkor én ezt véresen komolyan vettem, hogy atya úr isten, mi is majd úgy járunk mint mások a híradóba, hogy valami bosszú áldozatai lettek, de aztán rövid morfondírozás után rájöttünk, hogy tulajdonképpen mi semmi olyant nem csinálunk, nem kereskedünk se lányokkal, se drogokkal, (bár a profik nem vonják bele a családjukat) szóval semmi olyan ok nem jöhetett számításba, hogy ezt szándékosan ellenünk tették volna. Tehát ezt még itt a ház előtt törték le, így úgy gondoltuk, hogy kiírunk egy levelecskét a faliújságra, hogy mégis érezze magát kicsit lebaszarintva az, aki letöri, meg még fel is hozza, de se egy bocsi se semmi.
A pontos szöveg így volt:

Megköszönöm annak a kedves károkozónak, aki letörte autóm visszapillantó tükrét, és volt olyan rendes fel is hozta lakásom elé, azonban egy „ elnézés, véletlenül volt, ne haragudj” is elfért volna mellé !

Na erre a szembeszomszéd csaj felcsöngetett kaputelefonon, hogy az ő kedves férje volt olyan kedves és vitte fel, de hozzá teszem olyan hangerővel és módon közölte velem, hogy még levegőt venni sem nagyon tudtam. Este meg át is csöngettek, Gabit küldtem ki, hogy beszéljen vele, mert én tuti szívrohamot kaptam volna :) A lényeg, hogy egy kis vitába keveredtünk velük, mert ők ezt a levelet vádaskodának értelmezték, holott a csaj tanárnő, és a Gabi külön fel is hívta a figyelmét arra, hogy az iskolába is azt tanítják, hogy először olvassa el a szöveget értelmezze és csak utána mondogasson. Na erre meg mégjobban felkapta a vizet, aztán haza rángatta az élettársát. A lényeg hogy a tükör megvan, bár nem egy esztétikus módon lett visszatéve, de legalább van rajt.

A másik történetünk Emikéről szól.

Ő az a kislány akinek ha az ember szól, vagy visszadumál, vagy bömböl. Szóval most abban a korszakában van, hogy nem szereti elpakolni azokat a játékokat, amikkel játszott. Ez az oviba és itthon is így van. Én itthon hiába óbégatok vele, vagy el kezd bőgni, és szegény Viki pakolja el, vagy csak tapogat, és szintén Viki pakol. Ezt már gondolom az oviba is eljátszotta, de ott már nincsen Viki aki szépen csendesen elpakolná, hanem igenis Dödinek kell, persze nem tetszését ott is kinyilvánítja. :) És ami a röhej, az oviba ezért büntetést kap, még pedig azt, hogy nem játszhat a babaszobával és a konyhával, mert ő ezekkel szokott. Beszéltem a kedvesebbik ovisnénivel, azt mondja, hogy most már pakol, de még mindig duzzogva. DE történt egyszer egy olyan, méghozzá megint előttem, hogy egyik pénteki napon mentem értük, és először Emikéér mentem be, nagy boldogan és szép hangosan elköszönt(ünk), és mentünk a szomszéd csoportba Vikiér. Viki is nagy boldogan mutatja, hogy milyen ügyesen megoldott egy nagyon nehéz feladatot, és ekkor megjelent Kati néni (utáljuk), aki csak ennyit mondott: "téged egy picit elrabollak", és megfogta Dödke kezét és vissza mentek a csoportba, én kis naiv azt gondoltam valami meglepire készülnek, de 1 perc után döbbenten néztem, hogy nyílik az ajtó, Emike vérvörös fejjel lekonyuló szájjal elkezd bőgni. Gondoltam, hogy már megint lelki gázolás történt, mert ez az ovónő nem tud normálisan szólni a gyerekekhez. Próbáltam kisajtolni Emikéből, hogy mi is történt, de nem mondta el, talán 5 perc után végre elmondta, hogy a Kati néni rászólt, hogy azonnal pakolja el a játékokat amiket ott hagyott, DE egy elég ronda szó is elhagyta a száját, legalábbis Emike azt mondta, hogy volt olyan hogy "kibaszom". Dödi elég sokat kamuzik, ezért nem tudom, hogy valóban elhangzott volna ez a szó vagy sem, de ilyen szavakkal nem szokott kamuzni, úgyhogy lehetséges, hogy tényleg elhagyta az ovónő száját. De most én ha oda álltam volna elé, hogy ugyan már kedves ovónő mégis hogyan gondolja, hogy ilyen szavakat használ gyerekek elött, tuti hogy nagy tagadásba kezdett volna, én meg szintén két szék közé esnék, mivel Emike tud kamuzni, és mint tudjuk a felnőttek is, úgyhogy nem csináltam belőle ügyet, de megkértem Emcust, hogy ezentúl tessék elpakolni. Úgynézki nála most tombol a dackorszak :( Most vele is végig kell csinálnom az idegbajt, mint anno Vikivel, úgyhogy erősíthetem az idegszálaimat, amik már annyira vékonyak, hogy olyan mint egy időzített bomba.

Majd még jelentkezek!