Csak úgy :)

Kép nélüli karácsonyi beszámoló

Nos, karácsonyi képeket nem tudok mellékelni, mivel a gép a karácsonyfa alatt egy szépen becsomagolt dobozkába lapulgatott. Igaz volt/van egy másik gép is, ami nem igazán működik normálisan, csak beltérben lehet vele fényképezni, de miért is ne, pont ilyenkor merül le az elem, pedig előtte nap fel is töltöttem, na mindegy nem a fényképezőről akarok írkálni Szal, hozzánk is eljött a Jézuska, hozott is mindenfélét, vinni nem vitt, pedig volt rá eset mikor már ott tartottam, hogy néhány játékot vissza adok, mert nem tudnak közös nevezőre jutni lánykáim Itthon minden okés volt, aranyosan örültek a játékoknak, Viki pl. kapott egy Pán Péteres 160 db-os kirakót, amit röpke negyed óra alatt ki is rakott, arany cicámnak ezek a kirakók megsem kottyannak, kapott babát is amivel meglepő módon egész jól eljátszadozott , na meg nálunk is a könyvek elmaradhatatlanok, úgyhogy kapott azt is.Kaptak perselyt, mert mostanában igen csak gyűjtögetik a kis pénzüket, tuti nem tőlem látták Dödke a legjobban egy jegesmaci plüssnek örült, most az cipeli mindenhova, természetesen azzal alszik,az ágyát telepakolta már a Jézuska ajándékaival, lassan már ő alig fér el az ágyában, de azért én még feküdjek mellé És ahoz képest nem voltak csalódottak, hogy nem kaptak se sétálós kutyust, se mittom én milyen pónit, se sétálós babát, és még valahol én is örültem, mert volt drága ajándék is, olcsóbb is, mégis az utóbbival játszanak legtöbbet. Tavalyi karácsonyból indultam ki, mivel ott volt mindenféle interaktív játék, amit vagy tönkre vágtak, vagy már 5 perc után meguntak. Nem vagyok ellene az ilyen játékoknak, de én nem értem, hogy pl. az ilyen villogó pórázos sétálós kutya mi a csudát fejleszt a gyereken
Másnap anyósékhoz mentünk, és lám ott is járt Jézuska, ott viszont szépen kirobbant egy kis konfliktus, ugyanis anyós alias Jézuska Vikinek vett egy nagy műanyag szívecskébe zárt öltöztethető babákat, két baba van benn, mellé még pár ruha amit fel lehet adni a babákra, ez egyből megtetszett Dödkének és lecsapott rá, persze Viki nem tetszését nyilvánította, de mivel két babáról van szó, egyiket Emike másikat Viki öltöztethette, erre anyós olajat öntve a tűzre, kijelentette, hogy márpedig ez a Vikié és az Emike csak ne akarjon azzal játszani. Kérdemén normális az ilyen?!

Jut eszembe vettünk elsősorban Vikinek egy íróasztalt, mivel még csak rajzolgatni tud ez még csak rajzasztalként funkciónál. Hozzá teszem ezen is elindult egy apró vita, hogy ez az enyém, ide csak én ülhetek Mivel én ezt már kezdem rohadtul unni, kis fejmosás után szépen megértették, hogy ketten is simán elférnek ott.

Kis Vikicámnak szeretnék ezzel a kis virágcsokorral boldog névnapot kívánni!
Ez a kedvenc virága

Elért minket is, vagyis aptyát is a KÓR

A minap aptyát is ledöntötte vékonyka lábáról ez a fosókás hányókás kór. Azt sztem mindenki tudja, mivel férfiemberről lévén szó, a halálán volt, jó viccesnek tűnik, de azért ekkora embernél valóban veszélyes az alul-felül távozó folyadék. Csütörtökön kezdődött nála, szombatra meg már toláisan legyengült olyan szintre, hogy még az ügyeletet is ki kellett hívni neki. Jól rá is bacott, mert kapott a popiba két szurit hozzá kell tenni, hogy én az injekció látványától is rosszul vagyok, most is sikerült elfehérednem, de aptyán azért nem tettem túl, mert szegényt így még nem láttam, falfehér volt és verte a víz, de nagyon, röpke 4-5 perces vizsgálat alatt csavarni lehetett a pólójából a vizet. Dokinő megnyugtatás képen közölte velem póker arccal, hogy akár mi is elkaphatjuk, na gondoltam, kössz vazze De aztán vasárnapra már jobban lett, félve ugyan de nagyon jól evett, estére már ott tartott, hogy kimondottan élvezte, hogy ugráltathat, hogy ezt enne, meg azt enne , de szeretjük ám
Szal emberkém jól van, gyerkőcöket fertőtlenítettem, és várom a hatást, mikor jön náluk is, vagy nálam a nagy bumm

Már kopogtat a Mikulás!

Először is a szombathelyi anyuciknak írom, hogy 5.-én és 6-án a Gyermekek Házában lesz Télapó ünnepség, gyerkőcöknek 200 Ft a belépő, a kísérőknek nem kell fizetni. Röviden egy papírra le kell írni milyen a gyerkőc, és ezt a Télapó el is mondja kis csemeténknek, és még egy kis ajándék csomagot is mellékelni kell a szülőnek, amit szintén a Télapó ad át.
Lányok már nagyon várják, nem győzöm leszedni az ablakpárkányról az apró leveleket, Viki próbálgatja magát,hogy ő igenis tud írni, de akárhogy is güvesztem a szemeimet nem tudom elolvasni, úgyhogy megkértem inkább rajzolják le mit is akarnak, mert a Télapó már nagyon öreg és nem is lát jól
Emike mostanában eléggé megvan buggyanva, olyan rossz lett, gondolom most érte el az a híres dackorszak vagy nem is tudom ez milyen korszaka, de iszonyat miket művel, hisztis kis punci lett, de keményen, és egyszerűen nem is lehet vele normálisan beszélni, főleg normális hangerővel. Úgyhogy gondolkodom rajt, hogy ezt megírom a "Télapónak" talán az egy kicsit észhez téríti
Én meg teljes stresszben vagyok, kinek mit vegyünk karira, aptyának már megvan, hogy mit, lehet leszedi a fejemet, de akkor is jó volt megvenni azt még nem írom meg mi is az, mert lehet sunyiba itt olvasgat. Gyerkőcöknek sem akarok olyan sok mindent, mert akkor azt se tudják minek örüljenek, a csalódásról meg nem is beszélve. Nézegetjük együtt az újságokat, hátha le tudom őket beszélni az 1000-ik póniról, félig meddig már sikerül is. Próbálok hasznos dolgot venni, de egyszerűen nem jut eszembe semmi Vikinek végülis nagyjából tudom, de Dödinek?!Akinek van ötlete mit vegyek egy 4 éves hisztis pucusnak, az ossza meg velem lécccciiiii

A mi adventi koszorúnk

Ezt csináltuk a csajokkal,egyébként a gyertyák lilák, csak car a gépünk Kicsit ötletszegény de a miénk

Én is kérnék szavazást, és segítséget is

Szerintetek melyik a nyerő?
Szegény Viki jó kócos, reggeli ébredés még mindkettőn rajta van, jó dagadtak a szemeik hihi

Télapó és Jézuska lassan, de biztosan jön

Mi is karácsonyi lázban élünk, én annyira nem, de törpjeim már nagyon, legfőképpen Viki. Tegnap a minimaxon volt egy hirdetés, hogy rajzolják le a karácsonyt és a szeretetet, nah lázas papír és ceruza keresésbe kezdtek, és nekiláttak alkotni. Emcusom még nem tud karácsonyfát rajzolni, így Viki csinált neki egyet, azt kiszínezte, de elég érdekes karifa lett, felfelé vannak az ágai mindenféle üzeneteket is ráírtak szééép nagy nyomtatott betűkkel, mert Viki még csak így tud.
Anno nálunk elég egyhangúak voltak a karácsonyok, se lakásdíszítés, se halk karácsonyi dalok, semmi. Mutter reggeltől-estik a konyhát foglalta, hogy fincsi karácsonyi kajákat gyártson, ami nem állt másból mint halászléből, mákos gubából, meg boltban vett bejglibőlAz ajándék csomagolására sem adott sokat, szépen berakta ajándéktasakokba, ráírta melyik kié, aztán elvolt rendezve. Ebből tanulva én másként csinálom, mert átélve ezeket nem akarom, hogy a gyerkőceimnek is ilyen egyhangú unalmas legyen a karácsonya. Mi eddig úgy csináltuk, hogy a fát akkor díszítettük fel, mikor délutáni alvásban voltak, de akkor turbóval, mert Emikének a 1,5 órás alvása ilyenkor 10 percnek számít. Én már dec. elején elkezdem a lakás dekorálását, mert ezt nagyon élvezem, bár egyetlen férfi tagunk mindig kiakad, hogy minden évben valami újat is lát , de hát annál izgalmasabb. Én bizti nem fogom elmondani nekik az igazságot, hogy nem létezik se Jézuska, se Télapó, mert addig amíg ebben a hitben élnek, addig van igazán varázsa a karácsonynak. Valahol régen olvastam, hogy egy anyuka találta ki kisfiának az adventi naptárt. Csinált 23 kis puttonykát, és egy nagyot, azokba tett mindennap egy meglepit, a kisfiú alig várta, hogy a nagy puttonyt kibonthassa, de a legnagyobb puttonyban már a Jézuska ajándéka volt. Valahonnan innen indult el a mostani csokis adventi naptár. Bár, ha az ember összeveti, hogy pl 60 vagy akár több évvel ezelött milyen hangulatban teltek a karácsonyok,igazán meglepődnénk. Azt hiszem akkoriban még volt értéke a karácsonynak, nem úgy mint mostanában, hogy az ember gyomra összehúzódik ha már a naptárban a decemberhez közeledik, mert az már kimondott stressz, hogy kinek mit vegyen, meg lesz-e elégedve, vagy kidobja azt az ajándékot. Én valahogy nem tudom megérteni azokat az embereket, akik agyon pakolják a karácsonyfa alját mindenféle ajándékkal, aztán abból kb 3/4-e semmire sem való. Én próbálom úgy csinálni, ha bármi ünnep van, akkor nem a legdrágábbat megvenni, meg nem a leghaszontalanabbat, hanem amivel valóban lehet játszani, és tudnak is játszani, ami sztem nagyon fontos, mert kezdő anyukaként volt, hogy megvettem én is olyan játékot amihez még túl kicsi volt a gyerek, aztán szépen tönkre is tette. Az ilyennek nincs értelme, hogy mások elött játsszam én is a nagyvonalú szülőt, inkább szóljanak meg, de az ésszerűség határán belül maradjak.
Egyébként a menühöz visszatérve én vittem anyám hagyományát, csak éppen a bejglit nem, mert azt nem sikerült megszeretnem, hanem én ilyenkor diós-rácsost szoktam sütni, ami igaznán jól is szokott sikerülni, pedig nem nagyon szoktam sütit sütni, de eeeez fincsi. A halászlén apóssal minden évben összeveszünk, mert mint mondtam én anyám hagyományát viszem tovább, és mivel ő bajai ezért bajai halászlevet is tud csinálni, ami annyiból áll, hogy a halászlébe gyufatésztát teszünk. Namármost apósom ezt nagyfokú marhaságnak véli, hogy hát halászlébe tésztááát??!!, mert peersze hogyan is akarjam én megmagyarázni egy vasi embernek, főleg egy olyannak, akinek a lakókörzetében még egy normális folyó sincsen, hogy milyen az igazi halászlé. És ezt évről évre elszokta játszani, hogy szépen leszólja a mi hagyományunkat. Bár aztán sokat nem érdekel, ezt legalább megeszik a lányok, de az övükét meg nem, mert tele van szálkával
Szóval legyen kellemes és boldog a karácsony!

Rövid jelentés rólunk

Hát csajok, látom szomjaztok a bejegyzésekre, de sajnos nekem sok időm nincsen írogatni, mert egy az, hogy nem vagyok egy költő lény, a másik meg az, hogy napi szinten versenyben vagyok az idővel. De azért mesélem mi is történt az elmúlt hetekben, napokban :)
Az egyik ami nem egy boldogságos pillanatunk volt, az, hogy egyetlen nem túl drága (de számunkra még is az) autónknak letörte valami barom a visszapillantó tükrét. Ez mind 1 hete csütörtökön történt, de csak pénteken vettem észre, tök ciki nem? :) Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy én reggel mikor elindulok tök sötét van, és jóformán azt a tükröt nem nagyon szoktam használni, mármint reggel, és munka után vettem észre, hogy hát nem látom a mögöttes forgalmat :) Gabi természetesen tiszta ideg volt, mert hát kit hibáztasson mint engem, mivel én használom, na mindegy ebbe nem merülök bele :)De azért jóra fordult a történet, mert péntek este elindultam a piacra sírdíszt venni, és mikor kilépem az ajtón, tádámmm ott volt az lábtörlő mellett a tükör. Vittem be nagy boldogan, hogy hurrá vissza lehet ragasztani stb.stb. erre Gabinak őrül módjára pörgött a fantázia kereke, és ezt egyből fenyegetésnek vette, akkor én ezt véresen komolyan vettem, hogy atya úr isten, mi is majd úgy járunk mint mások a híradóba, hogy valami bosszú áldozatai lettek, de aztán rövid morfondírozás után rájöttünk, hogy tulajdonképpen mi semmi olyant nem csinálunk, nem kereskedünk se lányokkal, se drogokkal, (bár a profik nem vonják bele a családjukat) szóval semmi olyan ok nem jöhetett számításba, hogy ezt szándékosan ellenünk tették volna. Tehát ezt még itt a ház előtt törték le, így úgy gondoltuk, hogy kiírunk egy levelecskét a faliújságra, hogy mégis érezze magát kicsit lebaszarintva az, aki letöri, meg még fel is hozza, de se egy bocsi se semmi.
A pontos szöveg így volt:

Megköszönöm annak a kedves károkozónak, aki letörte autóm visszapillantó tükrét, és volt olyan rendes fel is hozta lakásom elé, azonban egy „ elnézés, véletlenül volt, ne haragudj” is elfért volna mellé !

Na erre a szembeszomszéd csaj felcsöngetett kaputelefonon, hogy az ő kedves férje volt olyan kedves és vitte fel, de hozzá teszem olyan hangerővel és módon közölte velem, hogy még levegőt venni sem nagyon tudtam. Este meg át is csöngettek, Gabit küldtem ki, hogy beszéljen vele, mert én tuti szívrohamot kaptam volna :) A lényeg, hogy egy kis vitába keveredtünk velük, mert ők ezt a levelet vádaskodának értelmezték, holott a csaj tanárnő, és a Gabi külön fel is hívta a figyelmét arra, hogy az iskolába is azt tanítják, hogy először olvassa el a szöveget értelmezze és csak utána mondogasson. Na erre meg mégjobban felkapta a vizet, aztán haza rángatta az élettársát. A lényeg hogy a tükör megvan, bár nem egy esztétikus módon lett visszatéve, de legalább van rajt.

A másik történetünk Emikéről szól.

Ő az a kislány akinek ha az ember szól, vagy visszadumál, vagy bömböl. Szóval most abban a korszakában van, hogy nem szereti elpakolni azokat a játékokat, amikkel játszott. Ez az oviba és itthon is így van. Én itthon hiába óbégatok vele, vagy el kezd bőgni, és szegény Viki pakolja el, vagy csak tapogat, és szintén Viki pakol. Ezt már gondolom az oviba is eljátszotta, de ott már nincsen Viki aki szépen csendesen elpakolná, hanem igenis Dödinek kell, persze nem tetszését ott is kinyilvánítja. :) És ami a röhej, az oviba ezért büntetést kap, még pedig azt, hogy nem játszhat a babaszobával és a konyhával, mert ő ezekkel szokott. Beszéltem a kedvesebbik ovisnénivel, azt mondja, hogy most már pakol, de még mindig duzzogva. DE történt egyszer egy olyan, méghozzá megint előttem, hogy egyik pénteki napon mentem értük, és először Emikéér mentem be, nagy boldogan és szép hangosan elköszönt(ünk), és mentünk a szomszéd csoportba Vikiér. Viki is nagy boldogan mutatja, hogy milyen ügyesen megoldott egy nagyon nehéz feladatot, és ekkor megjelent Kati néni (utáljuk), aki csak ennyit mondott: "téged egy picit elrabollak", és megfogta Dödke kezét és vissza mentek a csoportba, én kis naiv azt gondoltam valami meglepire készülnek, de 1 perc után döbbenten néztem, hogy nyílik az ajtó, Emike vérvörös fejjel lekonyuló szájjal elkezd bőgni. Gondoltam, hogy már megint lelki gázolás történt, mert ez az ovónő nem tud normálisan szólni a gyerekekhez. Próbáltam kisajtolni Emikéből, hogy mi is történt, de nem mondta el, talán 5 perc után végre elmondta, hogy a Kati néni rászólt, hogy azonnal pakolja el a játékokat amiket ott hagyott, DE egy elég ronda szó is elhagyta a száját, legalábbis Emike azt mondta, hogy volt olyan hogy "kibaszom". Dödi elég sokat kamuzik, ezért nem tudom, hogy valóban elhangzott volna ez a szó vagy sem, de ilyen szavakkal nem szokott kamuzni, úgyhogy lehetséges, hogy tényleg elhagyta az ovónő száját. De most én ha oda álltam volna elé, hogy ugyan már kedves ovónő mégis hogyan gondolja, hogy ilyen szavakat használ gyerekek elött, tuti hogy nagy tagadásba kezdett volna, én meg szintén két szék közé esnék, mivel Emike tud kamuzni, és mint tudjuk a felnőttek is, úgyhogy nem csináltam belőle ügyet, de megkértem Emcust, hogy ezentúl tessék elpakolni. Úgynézki nála most tombol a dackorszak :( Most vele is végig kell csinálnom az idegbajt, mint anno Vikivel, úgyhogy erősíthetem az idegszálaimat, amik már annyira vékonyak, hogy olyan mint egy időzített bomba.

Majd még jelentkezek!

Pár kép Emike szülinapjáról

Boldog szülinapot kis Emike

"Szar ügy"

Ez ami velünk történt az szó szerint szar ügy. Ugyanis eldugult a retyónk :) De olyan szinten, hogy már szét is kellett szedni. A részletekbe csak annyira merülök bele, hogy tegnap este 10 kor még mindig a retyóban turkáltunk, mondtam is a Gabinak, hogy ha én ezt elmesélem valakinek vagy hülyére röhögi magát, vagy hülyének néz, hogy nyakik benn nyúlkálunk :) Jó így utólag vicces mint minden utólag az tud lenni, de akkor nem volt az. Ma még a dugulás elhárítókat is ki kellett hívni, mert amit tegnap műveltünk az csak éppen annyi volt, hogy szép lassan, de lefolyt a víz. Ezeknek a szakiknak volt egy érdekes szerszámjuk, csőgörénynek nevezték, azzal valamit műveltek, és basssus a 10 cm átmérőjű csövön alig tudták átnyomin az ő kis 5 cm-es görényüket, mert akkora vízkő volt rajt. Fizetni nem is kellett érte, mert az már a közös csőbe volt, úgyhogy azt meg majd a lakás szövetkezettel elintézik, úgyhogy van most már normális retyónk, meg még pénzünk is megmaradt.
Na jó nem egy szokványos téma, de hátha mást is megérhet ilyen, márpedig minden lakásban van wc, és előfordulhat bárkivel ilyen, azért is gondoltam megosztom veletek is :) telefonszámot is tudunk már adni hihi :)

Meglátogatott minket a fogtündér

Utoljára akkor örültem ennyire egy fogacska megjelenésének, mikor még picik voltak a csajok. Nemrégiben aggódtam azon, hogy mi lesz azzal a fogacskával, ami már márciusban kiesett és már érezhető volt Viki ínyében, de még nem törte át. Nos, volt egy másik fogacskája is ami még augusztusban esett ki kukorica evés közepette. Az a fog már a múlt héten áttörte az ínyét és örültünk, hogy legalább ez kibújt. Na de a napokban akkorát mosolygott kis cucikám, hogy mintha valami fehérséget láttam volna a szájában. Szép nagyra tátotta a szájacskáját, és lám, lám ott volt a régen várt fogacska, úgynézki megvárta a párját, mert most ugyanakkora mindkét fog :) Már ott tartottam, hogy lelki szemeim előtt láttam Viki későbbi fogsorát, hogy az egyik befelé, vagy egyáltalán nem is fog kinőlni, na de ennek vége, és szépen megvannak a fogacskák, szépen mossa is, úgyhogy innentől kezdve már csak vigyázni kell rá. Dödkénél meg kimondottan vigyázni kell, mert már most megérte azt, hogy már van neki egy tömött foga, pedig még nincs is 4 éves :(

Ma nem volt toppon az óvónő

Szerintem front jön vagy már van, mert ma nem a gyerekekkel van baj, hanem a felnőttekkel. Nekem is meg aptyának is marhára fáj a fejünk, hát Istenem öregszik az ember :)
Délután mentem a lányokér az oviba, és mikor Emikét akartam kivinni a csoportból vidáman hívogat be, hogy nézzem meg milyen szép könyvet talált, mert lehet könyveket venni ezen a héten, vagyis meg lehet rendelni és jövő héten kapjuk meg. Szóval Emike kinézett magának egy lovas falinaptárt, gondoltam egye penész megveszem neki, úgy is 2009-es. Megkértem, hogy kérdezze meg a Kati nénitől mennyibe kerül, természetesen vitte magával a naptárt, rövid kutatás során kiderült, hogy 900 ft, nah gondoltam basszus a Tescoba fele ennyiér megkapja az ember, de láttam Dödin, hogy bevan izgulva érte. Számolgattam magamba, hogy lesz-e nálam annyi, mert szó ami szó, mostanába elég sok kiadásunk volt, főleg ha csak az ovit nézem, most volt kaja fizetés, Vikinek az úszást, Emikének a korcsolyát befizetni, kabásból elment 30.000 piiiiz :( Na de nem azon a 900 ft-on akadtam ki, hanem amíg én törtem a kis buksimat, addig az óvónő iszonyatosan ráförmedt Emikére, hogy azonnal tegye le azt a naptárt, mert összegyűri és így már nem fogja tudni eladni, és ezt mind elöttem. Emike mint érzékeny teremtés, kitört belölle a bőgés, de olyan keservesen, ezt meg is hallotta a "drága" óvónő, el is húzta a csikot onnan. Vígasztalgattam Dödkét, még Viki óvónénije is oda jött, hogy mi ez az egér itatás, neki is elmondtam, hogy mi történt, nah vágott egy szép grimaszt, úgyhogy elővettünk mindenféle figyelem elterelést :) Szegény Dödinek úgy belegyalogolt a lelkivilágába a Katinéni, hogy még a szekrényéhez sem akart odamenni öltözni, mert éppen akkor ott volt és "öltöztette" a többi gyereket, de az minden volt csak nem kedves óvónéni, flegma volt szinte az összes gyerekkel akinek kicsit lassabban ment az öltözés, de ezt nem csak most csinálta, már többször láttam, hogy iszonyat hogyan tud a gyerekekkel beszélni ( nem is szereti Emike). Aztán végülis odamentem a ruhájáér, pont ott ült a Kati néni, és megmondtam neki, hogy elég rosszul esett Dödinek, hogy így ráripakodott, erre az volt a válasz, hogy igenis rá kell szólni, mert a többiek sem bírják megérteni, hogy nem szabad hozzá nyúlni a könyvekhez. Na jó megértem, mert tényleg nem bírnak felfogni dolgokat, főleg ha nem szabad valamit :), de a rászólásnak van más módja is, főleg ha az érintett gyerkőc anyja is ott van nem? Én megértem azt is hogy neki sem lehet minden nap jó kedve, de én magamból kiindulva, ha szar napom is van, más gyerekét nem rángatom és nem kaffogok vele, vagy nem is tudom, nem tudhatom min megy keresztül nap mint nap, de akkor az ilyen ne menjen óvónőnek, mint ezt már egyszer kitárgyaltuk nikk blogjába :)
De vannak ám jobb történetek is:
Viki jár úszásra:) A kis delfin nagyon élvezi, igaz nyaraláskor is csak a vízben volt. Pénteken vettem neki a Hervisbe úszósapkát, arany cicám este azzal aludt :) eltudjátok képzelni, hogy egy gyerek úszósapkával alszik, röhejes volt:)
Kedden bepipultam rá, mert úgy volt, hogy leszokik az ujjcumizásról és akkor sikerül megnöveszteni a haját. Vikinek sajnos kicsi kora óta van ez a rossz szokása, hogy cumizza az ujját, ez még valahol azt mondom természetes, én is sokáig cumiztam az ujjam, de Viki még plusszba kitép egy szál haját és azzal csiszilja az orra alját, és egy elalvás alkalmával elég sok hajszálacska elhagyja a buksiját, és most már ott tart, hogy a feje búbján foltba nincsen haja, vagyis van, de rövidebb mint máshol mert az úgy nől ki. És én kedden bepipultam, és az esti fürdés után levágtam neki :) Fúú Hitler mutter mi?:), de inkább akkor legyen rövid a haja, mint félhosszú, de foltokban rövid.
Megmutizom nektek a remek művem: / a gyerek is meg a sérója is:)/

Fogorvosnál járt a kiscsapat :)

Csütörtökön voltunk fogorvos néninél, szerencsére jól alakult a helyzet. Mikor a váróba voltunk, kicsit kételyeim támadtak, mert amolyan Kalán nénike fogadott minket :) Alacsony is volt, öregecske is, meg még bicegett is, jah meg még kontya is volt :) Szóval Ő volt a fogorvos néni :)
Első kérdése az volt, hogy ki szeretné kipróbálni a zöld széket, Emike egyből befészkelte magát, na de mikor még feljebb emelte, kimondottan élvezte, hogy liftes székben van :) Dokinéni egyből mondta, hogy be kell tömni ezt a fogat, hiába tejfog, mert a hátsó rágófogak nem váltják egymást, tehát az maradandó és ez a fogacska ami kilyukadt, az elvileg maradandó. Emcusnak most 20 foga van, de elvileg 6-7 évesen már 24 foguk van a gyerekeknek, és valóban, Vikinek 24 foga van.
Csak annyit csinált, hogy vizesfúrással kicsiszolta, aztán betömte, és az én Emcusom olyan hősiesen viselte, igaz elötte már nem is tudom hány napja felkészítettem, hogy majd a dokinéni kitakarítja a fúrójával a fognyüvő manókat. Ugyhogy büszke vagyok Dödikémre :) Aztán jött Viki is, őt is megliftezte a dokinéni, addig tetszett is neki, de mikor meglátta a kampós akármilyét, egyből elkezte szaporábban venni a levegőt, pegid aztán neki gyönyörűek a fogai, mert fél elég rendesen a fognyüvőktől, rá hatottak a meséim :) Aki ismeri Vikit, tudja, hogy igen sokat beszél, namármost itt sem bírta ki, hogy ne dumáljon, sőőőőőt mikor benn matatott a szájába a doki, még akkor is magyarázott :) Vikinek annyi a gondja a fogával, hogy még márciusba kiesett a második metszőfoga, és még azóta sem törte át, viszont érezni, hogy ott van. Én attól félek, hogy benn marad, de a doki azt monta, hogy vannak olyanok, akinek fél év vagy több kell, hogy áttörje. Jó, egy kicsit megnyugtatott, de akkor is bennem van a félsz, hogy mivan, ha mégsem fogja áttörni, hiába érzem, hogy ott van a fogacska, mert én már hallottam olyan esetről, hogy nem bújt ki. Pedig már kezdtem annak örülni, hogy elöl a kis rése már olyan szűk, hogy ha ez a foga is kinőne, akkor sztem összenyomta volna az elsőket úgy, hogy talán hézag sem lenne. Mindegy még kicsit várunk, aztán ha jövő év elején sem nől ki, elviszem valami maszekhoz hátha tud valami okos megoldást.

Most nálunk van szomorúság :(

Hajnal 5 kor haza tért aptya a versenyről, de rossz hírekkel, sajnos kiesett ebből a versenyből, mert az utolsó gyakorlatát 3 bíróból 2 nem adta meg neki :( 3x próbálkozhatott, de a végére letört is volt, meg fáradt is, így mondhatni, hogy nem jutott semmire. Pff ez van :( Szegénykémet próbálom vigasztalni, de az csak ideig-óráig megy, mindig visszazuhan magába. Gondolom eltart nála pár napig míg helyre rázódik. Én is ugyan így le lennék törve, az tuti, hiszen annyi munkája benne van, és egy nem kiegyenesített térd miatt az egész husss vége :( Hozzá kell tennem, súly nélkül sincsenek szög egyenes térdei oldalnézetből, de hát most mit csináljunk. Viccesen megjegyeztem neki, hogy úgynézki nincs is értelme külföldre mennie versenyezni, mert mindig az utolsó gyakorlatnál esik ki, ugyan ez volt Szlovákiába is, de itthon legalább ért már el sikereket, meg sztem ezek után még fog is, csak még helyre kell pofozni a lelkivilágát :) Pocijára most nem tudok hatni, mert még enni sincsen kedve, de majd bedobom a női bájomat hihi
Azért köszi csajok, hogy szurkoltatok!

Amit még nem is mondtam :)

Közben azt el is felejtettem nektek közzé tenni, hogy mikor volt ez az iskola értettségi felmérés, jött egy torna tanár, állítólag valami híresség, ciki, de én nem hallottam se róla, sem az iskolájáról, na szal eljött és megnézte a gyerekek mozgását. Namár most mint köztudott, az én Vikim egy örökmozgót is kimerítene annyit bír mozogni, és nem is értem miért is ért meglepetésként, de kiválasztották, mint jó mozgású kisgyerkőcöt, hogy, ha egy bizonyos általános iskolába járnánk, akkor csak is kizárólag sport osztályba fog járni, ahol az órarenden többször fog szerepelni a torna óra, és hogy verseny sportra készítik fel a gyerekeket. Örülök neki, mert akkor legalább nem csak aptya fog versenyezni, hanem a kis csajszika is, csak még azt nem látom tisztán, hogy egy ilyen kisgyermek mi a csudában tud versenyezni, de gondolom ez menet közben majd kiderül. Okt. 8-án lesz ezzel a sulival szülői, ahol megbeszélik a szülőkkel, hogy mihányadán van, de aptya már most így látatlanba eldöntötte, hogy Vikinek mennie kell :)
Ha már itt a sportról, meg a versenyről írok, nem hagyhatom ki aptyát sem, holnap 15-kor kezdődik a versenye németországban, úgyhogy ha van kedvetek szurkoljatok neki, hátha világbajnok lesz, ha nem akkor is imádjuk :)
Jut eszembe, azt is elfelejtettem még írni, hogy mellénk áll a minap a szerencse, mert képzeljétek meglett a suzi eredeti kulcsa :) Fel volt akasztva a mellettünk lévő garázs zsanérjára, és pont matatott aptya a garázsnál, mikor egy faszi megkérdezte tőle, hogy nem hiányzik-e a kocsi kulcsunk, örömébe majdnem a nyakába ugrott, de nem akart maradandó sérülést okozni a faszinak, így csak egy erős kézfogással köszönte meg. Szal én hiszek az őrangyalokba, meg a véletlen szerencsében is, csak nem tudom miért nem tudja megmutatni magát egy telitalálatos lottó ötösben is :) Jóóóóvan nem is akarok sokat mi?:)
Puszedli nektek!

Fogtündér kontra fognyüvőmanó

Sose gondoltam volna, hogy már most eljön az a nap, hogy valamelyik kiscsibém fogazatán lukacskát találok. Mivel nekem sincsen sztár mosolyom, ebből fakadóan mindig próbáltam ijesztgetni a csajokat, hogy ezek a fognyüvők mire is képesek:). Emlékszem mikor kicsi voltam, valahonnan kaptam is egy ilyen "mese" könyvet, és valami iszonyat ijesztő figurák voltak benn, hogy késztessék az ember lányát a fogmosásra, na de ugyebár aki hajlamos arra, hogy hamar tönkremenjenek a fogai annak mindegy mit nézeget, bár ciki, de én nem tartozom ebbe a kategóriába, inkább a lustábbik fajtába :) Sikerült jól elkanyarodnom a témáról :) Szóval, egyik esti fogmosáskor Emike jött büszkén mutogatni fogacskáit, hogy milyen szép fehérek, és hogyan csillognak, (na jóvan én mindig ellenőrzöm őket, nem kiröhögni), és mikor a hátsó rágófognál tartottam, megpillantottam egy fognyüvőmanó barlangot, azt hittem csak valami bennragadt, hát megsikáltam én is, nem jött ki, jött a gombostű, há varrónőnél mi más:) és basszus megakadt a hegye, ez bizony lukacska, de én azt hittem sírva fakadok, még szegény Emike vigasztalt, hogy nem baj anyu elmegyünk fogorvos nénihez, és betömi, olyan cukker volt, de akkor is nagyon szomorú voltam, mert ezért magamat hibáztatom, mivel Emike nagyon sok édességet eszik, viszont azt nem csináljuk, hogy minden evés után mosás, nálunk ciki vagy sem, de csak esti fogmosás van, napközben az oviba mossák, de azt is eltudom képzelni hogyan, mikor szinte 2 hetente vennem kell neki fogkrémet. A másik véglet meg a Viki, őt a fogtündér vette szárnya alá, mert ő inkább nem eszik csokit, csak nehogy kifúrják a fogát, de angyalomnak meg még márciusba kiesett elöl a második foga és még mindig nem törte át az ínyét, ami meg augusztusba pottyant ki (kukorica evés közbe), az meg már" kopog". Úgyhogy, holnap megy a csibe-csapat fogorvoshoz, aztán meglátjuk mit mond a doki. Abban bízom, hogy Emikét nem éri rossz élmény, mert akkor egy életre megutálja a fogorvos. Úgyhogy elő kell vennem valami frappáns ötletet mivel tudom elterelni, hogy ne féljen az egésztől :)
Majd beszámolok arról is, mi hogyan ment :)

Talán ez volt az év legszarabb napja!

Iszonyat milyen napom volt tegnap, ami már a nap végére családi nap lett. Kezdődött ott, hogy a melóhelyen semmi az égvilágon nem akart úgy összejönni ahogyan én akartam, az idegeim a csillagos égben jártak, alig vártam, hogy hazaérjek, mert aptya ment Győrbe edzeni, és gondoltam elmegyünk vele csapatostól együtt, mi vásárolgatunk addig amíg ő kínozza magát :) Na de! már maga az elindulásunk úgy kezdődött, hogy aptya elöbb odaért a kocsihoz mint én, mert természetesen otthon hagytam a telefonomat amiért visszafutottam, és úgy gondolta, hogy nem vár meg. Hidegrévén vitte a bőrkabátját amit a csomagtartóba bedobott kocsikulccsal a zsebében, és mikor már csukódott le a csomitartó, akkor villant meg, hogy a pinnába, a kabátba maradt a kulcs, de a természetesen nem nyitotta ki az ajtót, mert hát miért is nyitotta volna ki. A röhej nem ez, hanem az, hogy az a kulcs ami a kabátzsebben lapulgatott, az már a pót kulcs, mert az eredetit sikeresen elhagyta, mivel megkértem, hogy Ő vigye el zöldkártyára a kocsit, de húzta halasztotta, és valószinű kirántotta az övtáskájából. Na rövid története a kulcsnak, de itt már majdnem megölt minket az ideg, hogy hogyan a pikulába nyissuk ki a kocsit. Égtek a telefonvonalak, természetesen senkinek semmi értelemes ötlete nem volt, féltéglás az volt persze :) nah aptya elkezdte rángatni az ablakokat hátha egy kisrésnyire kinyílik, gondolta azon befér a kezem, nem tudom honna származott ez a frappáns ötlete, de nem szóltam be neki, mert még élve el akartam jutni a gyerekekér az oviba. Na de a hátsó ablakot sikerült kb. 2 cm-re lehúzni, és mivel volt nálam garázskulcs hoztunk egy 1 m-es gyalúkést, amivel sikerült elnyomni a pöcköt, így tádááámm kinyílt az ajtó, mindenki fellélegzett, indulhattunk ki ahova akart ( én vásárolni) Győrbe mikor odaértünk már mindenhol zárni akartak, amit venni akartam az vagy nem volt, vagy drága volt, szal ehhh nem jött össze semmi, de legalább már tudjuk hogyan törjük fel kis kocsinkat :)

Viktóriánusz most már iskolaérett :)

Ma volt az iskolai felmérő az oviba, amit ez a huligán csajszika hibátlanul csinált meg, hát hogy én hogy örültem :)
Most ugye itt jön elő, a nagy kérdés, hogy van-e értelme visszafogni a gyereket még egy évet. Szerintem van, legalábbis a mi esetünkben volt értelme. Itt megoszlanak a vélemények, hogy kell-e, vagy sem, mert hát vén diák lesz mire elvégzi az iskolát, meg hogy majd belejön az első osztályba, meg hogy az már szégyen a gyereknek is, hogy kiröhögik a suliba, hogy "vén szamár". Minden anya eltudja dönteni, hogy alkalmas-e a gyerek vagy sem. Én ha tavaly hallgattam volna a "bölcsekre" akik azt javasolták, hogy idén igenis menjen suliba, lehet hogy megszívtuk volna. Az senkinek sem tesz jót, ha az iskola eleve úgy indul egy kisiskolásnak, hogy már csalódnia kell az első napokban, hogy ő még játszana, de sajnos nem lehet, mert a betűket kell formálnia, vagy éppen a számok rengetegében elveszni :) Én is ilyen voltam, hogy még játszottam volna és nem fogtam fel, hogy valójában én már a nagybetűs Élet alap pilléreit kezdem taposni, csakhogy a mi időnkbe erre nem volt lehetőség, és ciki vagy nem ciki, de én nem voltam a legjobb tanuló, szinte a 3-as volt a legszebb jegyem, és mivel már az elején csalódtam az iskolában, ez el is kisért általános végéig. Remélem azzal, hogy Vikinek adtunk még egy évet, nem fog úgy járni, mint a "mutterja", meg remélem tudunk vele annyit foglalkozni, mint amiket én anno nem kaptam meg a szüleimtől, lehet ha megkaptam volna, most másként alakult volna az egész életem, de ezen kár rágódni, nem tudok már válltoztatni.
Egyszó mint 1000 örülök, hogy Vikinek kicsit kezd benőni a fejelágya, kicsit lassan, de kezd :))

Ezt most már muszáj kiírnom magamból!

Röviden és tömören, a tököm kivan a postáskisasszonytól. Mint köztudott, szoktam árulni és venni is a teszveszről, namár most, sikeresen vásároltam (több a vásár mint az eladás, de psszt), és lassan kezdik unni a képemet a postán, hogy napi vagy legalábbis két naponta értesítőkkel futkosok. A minap is megjegyezte gülüszemű drágaság (postáskisasszony), hogy "érdekes a Zolinál sosincsenek otthon" mire közöltem vele, hogy jöjjön a drága postás bácsi munkaidő után, akkor már lesznek otthon, nah sztem itt elvágtam nála a fonalat :) Szóval hozzájutottam az azonosítóhoz, kérdeztem, hogy mi lett a sorsa. Gülüszemű drágaságnak elég volt, ha csak a nevemet mondom, máris tudta mit kell keresni. Ilyenkor a szokásos ferde szájhúzás, amitöl betörölnék neki egyet, de kétgyermekes anyuka módjára türtőztetem magam :). Emcusomra hátra nézve láttam, hogy éppen a "közös tollat" kóstolgatja, gondoltam rászólok, hogy az nem a legjobb uzsonna, erre, kikelt magából a gülü drágaság, és valami förtelmes hangon óbégatni kezdett, hogy ne azt mondjam , hogy ne vegye a szájába, hanem azt, hogy ne szabkodják le folyton a tollakat, mert más is szeretné használni, na jó, égett a képem rendesen, mert valahol igaza volt, de így még nem óbégatott velem senkisem, nah komám köpni-nyelni nem tudtam, nem hogy még visszapofázni.: Ilyenkor szarul is érzem magam, mikor nem pofázok vissza, de jobbnak láttam nem vitába szállni, mert már így is a tököm televan ezzel a postával és dolgozóival, a hülye szervezetlen működésével, hogy ha csekket is, meg levelet is fel kell adnom, akkor az egyik ablaknál a csekkel várjam ki a kígyozó hosszú sor végét, utánna menjek át a másik kígyozó sor végére, ehh szal nah ....
Most ezekután nem érdekel, akkor is fogok vásárolgatni, mert még így is néha megéri, de ezeket a tortúrákat végig csinálni, még a hátamon is feláll a szőr, de most mit tudok csinálni? Pókerarcal tűrni a szájhúzást, vagy másúton beszerezni a dolgokat? Ehh, micsoda gondok:) Nem kiröhögni, de egy esetet kibír az emberlánya, de folyton?! Szerintetek mit csináljak? Szarjak a gülüszemüre, vagy mit?

Viki így látja magát :)

Ez is egy feladat volt, hogy rajzolják le magukat. Viki így látja magát :) hát nem is tudom :) Elég rosszul látni, túl világos, de a lényeg rajt van!

Az első lépéseim :)

Nem kiröhögni, de nagy kedvet kaptam én is a blog írásához. Most már szinte az első dolgom, mikor bekapcsolom a gépet, hogy elolvassam pár barátosném blogját :)
Gondoltam én is megosztom veletek a mindennapjainkat ért érdekes, vagy kevésbé érdekes eseményeit.
Elsőként kezdeném azzal, hogy tegnap voltam az oviba szülőértekezleten, nah kezdték azzal, hogy erre ennyit, arra amannyit kérnek, a pénztárcám meg csak laposodik, ami persze sose volt vastag :( De sztem mindenhol így kezdődik az év, hogy a kiadások hegye. Viszont csináltak a nagycsoportba egy házi iskolai felmérőt, ami Vikinek nagyon jó lett, igaz a sormintába kicsit belegabalyodott, de megesik az emberlányával az ilyen :) Az igazi felmérő, ahol szakemberek elemzik, majd jövő kedden lesz, kiváncsi is vagyok mit produkál. Bár ha azt mondják,hogy nem iskola értett, akkor is mennie kell, mert nincs visszaút, nem lehet örökké ovis, pedig milyen jó is ez a kor. Angyalom mindig kérdezgeti tőlem, hogy mikor lesz felnőtt, ehh én ugy ez voltam, alig vártam, hogy felnőtt legyek, most meg ....
Egyenlőre kezdetnek ennyi, aztán ha bele jövök írok még :)
Puszi minden olvasómank :)