Én is kérnék szavazást, és segítséget is

Szerintetek melyik a nyerő?
Szegény Viki jó kócos, reggeli ébredés még mindkettőn rajta van, jó dagadtak a szemeik hihi

Télapó és Jézuska lassan, de biztosan jön

Mi is karácsonyi lázban élünk, én annyira nem, de törpjeim már nagyon, legfőképpen Viki. Tegnap a minimaxon volt egy hirdetés, hogy rajzolják le a karácsonyt és a szeretetet, nah lázas papír és ceruza keresésbe kezdtek, és nekiláttak alkotni. Emcusom még nem tud karácsonyfát rajzolni, így Viki csinált neki egyet, azt kiszínezte, de elég érdekes karifa lett, felfelé vannak az ágai mindenféle üzeneteket is ráírtak szééép nagy nyomtatott betűkkel, mert Viki még csak így tud.
Anno nálunk elég egyhangúak voltak a karácsonyok, se lakásdíszítés, se halk karácsonyi dalok, semmi. Mutter reggeltől-estik a konyhát foglalta, hogy fincsi karácsonyi kajákat gyártson, ami nem állt másból mint halászléből, mákos gubából, meg boltban vett bejglibőlAz ajándék csomagolására sem adott sokat, szépen berakta ajándéktasakokba, ráírta melyik kié, aztán elvolt rendezve. Ebből tanulva én másként csinálom, mert átélve ezeket nem akarom, hogy a gyerkőceimnek is ilyen egyhangú unalmas legyen a karácsonya. Mi eddig úgy csináltuk, hogy a fát akkor díszítettük fel, mikor délutáni alvásban voltak, de akkor turbóval, mert Emikének a 1,5 órás alvása ilyenkor 10 percnek számít. Én már dec. elején elkezdem a lakás dekorálását, mert ezt nagyon élvezem, bár egyetlen férfi tagunk mindig kiakad, hogy minden évben valami újat is lát , de hát annál izgalmasabb. Én bizti nem fogom elmondani nekik az igazságot, hogy nem létezik se Jézuska, se Télapó, mert addig amíg ebben a hitben élnek, addig van igazán varázsa a karácsonynak. Valahol régen olvastam, hogy egy anyuka találta ki kisfiának az adventi naptárt. Csinált 23 kis puttonykát, és egy nagyot, azokba tett mindennap egy meglepit, a kisfiú alig várta, hogy a nagy puttonyt kibonthassa, de a legnagyobb puttonyban már a Jézuska ajándéka volt. Valahonnan innen indult el a mostani csokis adventi naptár. Bár, ha az ember összeveti, hogy pl 60 vagy akár több évvel ezelött milyen hangulatban teltek a karácsonyok,igazán meglepődnénk. Azt hiszem akkoriban még volt értéke a karácsonynak, nem úgy mint mostanában, hogy az ember gyomra összehúzódik ha már a naptárban a decemberhez közeledik, mert az már kimondott stressz, hogy kinek mit vegyen, meg lesz-e elégedve, vagy kidobja azt az ajándékot. Én valahogy nem tudom megérteni azokat az embereket, akik agyon pakolják a karácsonyfa alját mindenféle ajándékkal, aztán abból kb 3/4-e semmire sem való. Én próbálom úgy csinálni, ha bármi ünnep van, akkor nem a legdrágábbat megvenni, meg nem a leghaszontalanabbat, hanem amivel valóban lehet játszani, és tudnak is játszani, ami sztem nagyon fontos, mert kezdő anyukaként volt, hogy megvettem én is olyan játékot amihez még túl kicsi volt a gyerek, aztán szépen tönkre is tette. Az ilyennek nincs értelme, hogy mások elött játsszam én is a nagyvonalú szülőt, inkább szóljanak meg, de az ésszerűség határán belül maradjak.
Egyébként a menühöz visszatérve én vittem anyám hagyományát, csak éppen a bejglit nem, mert azt nem sikerült megszeretnem, hanem én ilyenkor diós-rácsost szoktam sütni, ami igaznán jól is szokott sikerülni, pedig nem nagyon szoktam sütit sütni, de eeeez fincsi. A halászlén apóssal minden évben összeveszünk, mert mint mondtam én anyám hagyományát viszem tovább, és mivel ő bajai ezért bajai halászlevet is tud csinálni, ami annyiból áll, hogy a halászlébe gyufatésztát teszünk. Namármost apósom ezt nagyfokú marhaságnak véli, hogy hát halászlébe tésztááát??!!, mert peersze hogyan is akarjam én megmagyarázni egy vasi embernek, főleg egy olyannak, akinek a lakókörzetében még egy normális folyó sincsen, hogy milyen az igazi halászlé. És ezt évről évre elszokta játszani, hogy szépen leszólja a mi hagyományunkat. Bár aztán sokat nem érdekel, ezt legalább megeszik a lányok, de az övükét meg nem, mert tele van szálkával
Szóval legyen kellemes és boldog a karácsony!

Rövid jelentés rólunk

Hát csajok, látom szomjaztok a bejegyzésekre, de sajnos nekem sok időm nincsen írogatni, mert egy az, hogy nem vagyok egy költő lény, a másik meg az, hogy napi szinten versenyben vagyok az idővel. De azért mesélem mi is történt az elmúlt hetekben, napokban :)
Az egyik ami nem egy boldogságos pillanatunk volt, az, hogy egyetlen nem túl drága (de számunkra még is az) autónknak letörte valami barom a visszapillantó tükrét. Ez mind 1 hete csütörtökön történt, de csak pénteken vettem észre, tök ciki nem? :) Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy én reggel mikor elindulok tök sötét van, és jóformán azt a tükröt nem nagyon szoktam használni, mármint reggel, és munka után vettem észre, hogy hát nem látom a mögöttes forgalmat :) Gabi természetesen tiszta ideg volt, mert hát kit hibáztasson mint engem, mivel én használom, na mindegy ebbe nem merülök bele :)De azért jóra fordult a történet, mert péntek este elindultam a piacra sírdíszt venni, és mikor kilépem az ajtón, tádámmm ott volt az lábtörlő mellett a tükör. Vittem be nagy boldogan, hogy hurrá vissza lehet ragasztani stb.stb. erre Gabinak őrül módjára pörgött a fantázia kereke, és ezt egyből fenyegetésnek vette, akkor én ezt véresen komolyan vettem, hogy atya úr isten, mi is majd úgy járunk mint mások a híradóba, hogy valami bosszú áldozatai lettek, de aztán rövid morfondírozás után rájöttünk, hogy tulajdonképpen mi semmi olyant nem csinálunk, nem kereskedünk se lányokkal, se drogokkal, (bár a profik nem vonják bele a családjukat) szóval semmi olyan ok nem jöhetett számításba, hogy ezt szándékosan ellenünk tették volna. Tehát ezt még itt a ház előtt törték le, így úgy gondoltuk, hogy kiírunk egy levelecskét a faliújságra, hogy mégis érezze magát kicsit lebaszarintva az, aki letöri, meg még fel is hozza, de se egy bocsi se semmi.
A pontos szöveg így volt:

Megköszönöm annak a kedves károkozónak, aki letörte autóm visszapillantó tükrét, és volt olyan rendes fel is hozta lakásom elé, azonban egy „ elnézés, véletlenül volt, ne haragudj” is elfért volna mellé !

Na erre a szembeszomszéd csaj felcsöngetett kaputelefonon, hogy az ő kedves férje volt olyan kedves és vitte fel, de hozzá teszem olyan hangerővel és módon közölte velem, hogy még levegőt venni sem nagyon tudtam. Este meg át is csöngettek, Gabit küldtem ki, hogy beszéljen vele, mert én tuti szívrohamot kaptam volna :) A lényeg, hogy egy kis vitába keveredtünk velük, mert ők ezt a levelet vádaskodának értelmezték, holott a csaj tanárnő, és a Gabi külön fel is hívta a figyelmét arra, hogy az iskolába is azt tanítják, hogy először olvassa el a szöveget értelmezze és csak utána mondogasson. Na erre meg mégjobban felkapta a vizet, aztán haza rángatta az élettársát. A lényeg hogy a tükör megvan, bár nem egy esztétikus módon lett visszatéve, de legalább van rajt.

A másik történetünk Emikéről szól.

Ő az a kislány akinek ha az ember szól, vagy visszadumál, vagy bömböl. Szóval most abban a korszakában van, hogy nem szereti elpakolni azokat a játékokat, amikkel játszott. Ez az oviba és itthon is így van. Én itthon hiába óbégatok vele, vagy el kezd bőgni, és szegény Viki pakolja el, vagy csak tapogat, és szintén Viki pakol. Ezt már gondolom az oviba is eljátszotta, de ott már nincsen Viki aki szépen csendesen elpakolná, hanem igenis Dödinek kell, persze nem tetszését ott is kinyilvánítja. :) És ami a röhej, az oviba ezért büntetést kap, még pedig azt, hogy nem játszhat a babaszobával és a konyhával, mert ő ezekkel szokott. Beszéltem a kedvesebbik ovisnénivel, azt mondja, hogy most már pakol, de még mindig duzzogva. DE történt egyszer egy olyan, méghozzá megint előttem, hogy egyik pénteki napon mentem értük, és először Emikéér mentem be, nagy boldogan és szép hangosan elköszönt(ünk), és mentünk a szomszéd csoportba Vikiér. Viki is nagy boldogan mutatja, hogy milyen ügyesen megoldott egy nagyon nehéz feladatot, és ekkor megjelent Kati néni (utáljuk), aki csak ennyit mondott: "téged egy picit elrabollak", és megfogta Dödke kezét és vissza mentek a csoportba, én kis naiv azt gondoltam valami meglepire készülnek, de 1 perc után döbbenten néztem, hogy nyílik az ajtó, Emike vérvörös fejjel lekonyuló szájjal elkezd bőgni. Gondoltam, hogy már megint lelki gázolás történt, mert ez az ovónő nem tud normálisan szólni a gyerekekhez. Próbáltam kisajtolni Emikéből, hogy mi is történt, de nem mondta el, talán 5 perc után végre elmondta, hogy a Kati néni rászólt, hogy azonnal pakolja el a játékokat amiket ott hagyott, DE egy elég ronda szó is elhagyta a száját, legalábbis Emike azt mondta, hogy volt olyan hogy "kibaszom". Dödi elég sokat kamuzik, ezért nem tudom, hogy valóban elhangzott volna ez a szó vagy sem, de ilyen szavakkal nem szokott kamuzni, úgyhogy lehetséges, hogy tényleg elhagyta az ovónő száját. De most én ha oda álltam volna elé, hogy ugyan már kedves ovónő mégis hogyan gondolja, hogy ilyen szavakat használ gyerekek elött, tuti hogy nagy tagadásba kezdett volna, én meg szintén két szék közé esnék, mivel Emike tud kamuzni, és mint tudjuk a felnőttek is, úgyhogy nem csináltam belőle ügyet, de megkértem Emcust, hogy ezentúl tessék elpakolni. Úgynézki nála most tombol a dackorszak :( Most vele is végig kell csinálnom az idegbajt, mint anno Vikivel, úgyhogy erősíthetem az idegszálaimat, amik már annyira vékonyak, hogy olyan mint egy időzített bomba.

Majd még jelentkezek!

Pár kép Emike szülinapjáról

Boldog szülinapot kis Emike

"Szar ügy"

Ez ami velünk történt az szó szerint szar ügy. Ugyanis eldugult a retyónk :) De olyan szinten, hogy már szét is kellett szedni. A részletekbe csak annyira merülök bele, hogy tegnap este 10 kor még mindig a retyóban turkáltunk, mondtam is a Gabinak, hogy ha én ezt elmesélem valakinek vagy hülyére röhögi magát, vagy hülyének néz, hogy nyakik benn nyúlkálunk :) Jó így utólag vicces mint minden utólag az tud lenni, de akkor nem volt az. Ma még a dugulás elhárítókat is ki kellett hívni, mert amit tegnap műveltünk az csak éppen annyi volt, hogy szép lassan, de lefolyt a víz. Ezeknek a szakiknak volt egy érdekes szerszámjuk, csőgörénynek nevezték, azzal valamit műveltek, és basssus a 10 cm átmérőjű csövön alig tudták átnyomin az ő kis 5 cm-es görényüket, mert akkora vízkő volt rajt. Fizetni nem is kellett érte, mert az már a közös csőbe volt, úgyhogy azt meg majd a lakás szövetkezettel elintézik, úgyhogy van most már normális retyónk, meg még pénzünk is megmaradt.
Na jó nem egy szokványos téma, de hátha mást is megérhet ilyen, márpedig minden lakásban van wc, és előfordulhat bárkivel ilyen, azért is gondoltam megosztom veletek is :) telefonszámot is tudunk már adni hihi :)

Meglátogatott minket a fogtündér

Utoljára akkor örültem ennyire egy fogacska megjelenésének, mikor még picik voltak a csajok. Nemrégiben aggódtam azon, hogy mi lesz azzal a fogacskával, ami már márciusban kiesett és már érezhető volt Viki ínyében, de még nem törte át. Nos, volt egy másik fogacskája is ami még augusztusban esett ki kukorica evés közepette. Az a fog már a múlt héten áttörte az ínyét és örültünk, hogy legalább ez kibújt. Na de a napokban akkorát mosolygott kis cucikám, hogy mintha valami fehérséget láttam volna a szájában. Szép nagyra tátotta a szájacskáját, és lám, lám ott volt a régen várt fogacska, úgynézki megvárta a párját, mert most ugyanakkora mindkét fog :) Már ott tartottam, hogy lelki szemeim előtt láttam Viki későbbi fogsorát, hogy az egyik befelé, vagy egyáltalán nem is fog kinőlni, na de ennek vége, és szépen megvannak a fogacskák, szépen mossa is, úgyhogy innentől kezdve már csak vigyázni kell rá. Dödkénél meg kimondottan vigyázni kell, mert már most megérte azt, hogy már van neki egy tömött foga, pedig még nincs is 4 éves :(