A mi kis Vikicánk

Pont 7 éve érkezett meg közénk Viktóriánuszunk. Egész pontosan 2002. 01. 28-án 9:45-kor. Kicsit izgalmas volt az Ő születési története, de inkább az ami utána jött.
Történ ugyanis, hogy ezen a hideg januári napon, hajnalban (mint minden más kismamának)sűrűbben kell kis wc-re menni. Ez velem se volt másként, hajnali 4 kor kibotorkáltam, de már akkor furi volt, hogy nagyon remegtem, de ezt letudtam ébredési remegésnek. Vissza mentem Gabi mellé, szépen betakartam a derekát, gondoltam szundizok még pár órácskát, na de ahogy megigazítottam a párnámat, olyan hangot hallottam, mint mikor a gumi matracon megcsúszik az ember, és kapásból elöntött a forróság. Vertem Gabi hátát, hogy elfolyt a magzatvíz, és spurizzunk a kórházba, de szegénykémet úgy megijesztettem, azt se tudta mit csináljon, bár igaz én sem. Jöttem-mentem mint egy mérgezett egér, és persze húztam magam után a csíkot, mint a csiga. Nem tudom hogy a csudába lehetett ennyi víz bennem, de Gabi majdnem dobott egy hátas a vizes parkettán. Fájásom még akkor sem volt mikor már a kórházba voltunk, de a műszer az mutatta Szívhangot is szépen kihangosították nekem, szülésznő megkért hogy figyelgessem, ő addig elment. Gabi szokás szerint hülyített, én meg mindenegyes röhögéssel sztem 2 liter vizet nyomtam a külvilágba. Na de megjött dokikám is, aki megvizsgált, de úgy, hogy majdnem oda rottyantottam, de viccesen megjegyezte, hogy van haja Vikinek. Mondtam magamba na vazze akkor hívhattok már fodrászt is. Szépen elvoltunk aptyával, hallgattuk kiscsemeténk ritmusos szívverését, de ezt a szép dallamot egyszercsak lassan és ritkábban hallottuk, hirtelen nem is tudtuk mi a csudát csináljunk, Gabi sprintelt egy szülésznőér, aki szinte rámvetődve oldalra fordított, onnantól szépen hallottuk újra a ritmusos dallamot. Én mint kezdő kismama, pislogtam nagyokat, hogy micsoda futkosás van körülöttem, nem tudtam mire vélni, de aztán jött a felismerés, hogy bizony gyorsan szülni kell, mert Vikinek jobb kinn. Hozzáteszem még mindig nem volt fájásom. Besétáltunk aptyával a szülőszobába, ami kb 5 lépésre volt ahol feküdtem, de lehet hogy messzebb volt, khmm hát igen az idő. És jött amitől a mai napig is fosok, az INFÚZIÓ és velejáró bökködések. Bekötötték a csodakoktélt, amitől aztán jöttek ám az igazi fájások, gondoltam, na komám ezt éld túl a többi levan carva.
Nem azt mondom, hogy pikk-pakk megjelent Viktóriánuszunk, de hamar meglett. Szegény Gabit össze sikerült karmolnom, mikor Viki válla következett, de hát túlélte
9:45-kor egy olyan hangot hallottunk mint mikor egy kiscica nyávog és ez a drága kis hang a mi kis 2160 g-os 45 cm-es kislányunk csöpp kis szájából jött. A hímzés folyamatát nem ecsetelem, mert szó mi szó nem matyó hímzést kaptam, de azon is túl estem. Vikit még inkubátorba tartották, engem 2 óra múlva leküldtek, ahol a többi anyuka is volt. Nagyon éhes voltam, pont jött is az ebéd és miért is ne tök főzelék volt, amit kis korom óta utálok, de most megettem, mert majdnem feldobtam a csülkömet.
Hanem innen jöttek ám a gondok, hogy túl kicsi a csajszika súlya, de doki ragaszkodott, hogy levigyék hozzám a szobába, ahol szinte minden anyukának 3 kg-os, vagy súlyosabb csemetéje volt. 3-an voltunk egy szobába, nagyon jó kis társaság volt, annyit nevettünk, igaz én voltam a kakukk tojás, hogy kezdő anyuka voltam és irigykedtem is, milyen szépen szoptatják a babájukat, én meg alig vártam, hogy ezt megtehessem, de Viki akkor sem szeretett enni, azóta is tartja ezt a szokását. A kis fiókból kis sem látszott olyan picurka volt. Kis súlya lévén elég aluszékony volt, mikor sírdogált bénázva cicire tettem, de gyenge volt ahhoz, hogy valamit ki is szippantson. És ennek eredménye az lett, hogy lefogyott majdnem 2 kg alá. Sürgősen felvitték a kora osztályra, attak neki tápot vagy mit, meg infúziót a fejébe. 3 óránként mentünk fel etetni, mikor én ezt először megláttam, hogy a fejébe infúzió volt, majdnem elájultam. Szegénykém olyan picurka volt, úgy sajnáltam. Cumisüvegből etettem, amit le tudtam fejni, de nem sok volt, mert ezek annyira megviseltek, hogy jóformán alig tudtam magamból kipréselni 50 ml tejet. De nyugtattak a nővérek, a többi anyukák, hogy ne aggódjak ott jó kezekben lesz. Folyton a wc-be jártam sírni. Időközbe be is sárgult. Kék fény alá tették napozni egy picit, de angyalom olyan picurka volt, hogy ami más babára jó volt szemvédő, Vikit majdnem elnyelte. Na meg aztán annyit ficánkolt, hogy mindig a tarkóján volt, mint a szemén, ezért leragasztották neki, kapott ragasztót a füle is, így nem is elálló fülű Nem volt könnyű azt tuti, de túl éltük.


Ezen a képen azt hiszem 4 hónapos volt.