Talán ez volt az év legszarabb napja!

Iszonyat milyen napom volt tegnap, ami már a nap végére családi nap lett. Kezdődött ott, hogy a melóhelyen semmi az égvilágon nem akart úgy összejönni ahogyan én akartam, az idegeim a csillagos égben jártak, alig vártam, hogy hazaérjek, mert aptya ment Győrbe edzeni, és gondoltam elmegyünk vele csapatostól együtt, mi vásárolgatunk addig amíg ő kínozza magát :) Na de! már maga az elindulásunk úgy kezdődött, hogy aptya elöbb odaért a kocsihoz mint én, mert természetesen otthon hagytam a telefonomat amiért visszafutottam, és úgy gondolta, hogy nem vár meg. Hidegrévén vitte a bőrkabátját amit a csomagtartóba bedobott kocsikulccsal a zsebében, és mikor már csukódott le a csomitartó, akkor villant meg, hogy a pinnába, a kabátba maradt a kulcs, de a természetesen nem nyitotta ki az ajtót, mert hát miért is nyitotta volna ki. A röhej nem ez, hanem az, hogy az a kulcs ami a kabátzsebben lapulgatott, az már a pót kulcs, mert az eredetit sikeresen elhagyta, mivel megkértem, hogy Ő vigye el zöldkártyára a kocsit, de húzta halasztotta, és valószinű kirántotta az övtáskájából. Na rövid története a kulcsnak, de itt már majdnem megölt minket az ideg, hogy hogyan a pikulába nyissuk ki a kocsit. Égtek a telefonvonalak, természetesen senkinek semmi értelemes ötlete nem volt, féltéglás az volt persze :) nah aptya elkezdte rángatni az ablakokat hátha egy kisrésnyire kinyílik, gondolta azon befér a kezem, nem tudom honna származott ez a frappáns ötlete, de nem szóltam be neki, mert még élve el akartam jutni a gyerekekér az oviba. Na de a hátsó ablakot sikerült kb. 2 cm-re lehúzni, és mivel volt nálam garázskulcs hoztunk egy 1 m-es gyalúkést, amivel sikerült elnyomni a pöcköt, így tádááámm kinyílt az ajtó, mindenki fellélegzett, indulhattunk ki ahova akart ( én vásárolni) Győrbe mikor odaértünk már mindenhol zárni akartak, amit venni akartam az vagy nem volt, vagy drága volt, szal ehhh nem jött össze semmi, de legalább már tudjuk hogyan törjük fel kis kocsinkat :)