Szal, csajok már 2 hete vagy mióta nem járnak oviba, tombol a nyári szünet, nálam meg vékonyodik, van mikor el is szakad az idegszál, de újra kötöm és csak tűrök, csak tűrök és üvöltök, amit ha jól emlékszem a babaszobán olvastam, hogy nem igazán jó a gyereknek. Nekem jó, mert kicsit kiengedem a gőzt, de ettől a gyereknek nem lesz jobb. Valahogy engem nem úgy programoztak be az égiek, hogy birkatürelmem legyen :( Kár.
Júniusban elkezdtem egy körmös tanfolyamot, ami szeptember 18-án zárul egy vizsgával, amitől már most parázok, bár mindenki tudja milyen érzés mikor vizsgázik, hogy "nem tudok semmit" na nálam is ez van, bár addig még van egy teljes hónap, ami iszonyat gyorsan elröppen :( Szeretnék utána ebben a szakmában maradni, remélem összejön, és tudom is majd csinálni.
Ezt én csináltam, igaz csak az én kezem, de sztem már mutogatható,bár nem a legprofibb, de még csiszolódom
Viktóriám is nagylány lett, 1 hónap múlva keményen az iskolapadot fogja koptatni, itt ismét visszatérek az idegszálaimra amit szintén koptatni fog, de sebaj, kemények vagyunk :) Ettől is bevagyok már rottyanva, hogy atya ég mi lesz vele, bírni fogja-e a tempót. Szépen lassan összeszedem a cuccocskáit, de még jóformán alig van a listán pipa. Bezzeg radírból van rendesen, biztos ami ziher alapon :) Pont ma kertből hazafelé úton néztük meg, hogy aug. 26.-án lesz könyvosztás, na utána megy majd az izgi csomagolás. Én kiskoromban mindig vártam az év elejét, olyan izgi volt, mindig tele voltam tervekkel, hogy majd jól fogok tanulni, nem lesznek szamárfülesek a füzeteim, na persze egyikből sem lett semmi :D Szerintem Viki még nem igazán érti mi is az iskola valójában, annyit tud, hogy majd írni, olvasni, számolni és németül fog tanulni, de ő is olyan mint én, hogy amíg meg nem tapasztalja fogalma sincs mi is az.
Cicákról is adok helyzet jelentést:
Szépen nődögélnek, már sárga a szemük, és irtó aranyosan tudnak dorombolni. A foltos aki Gombi névre hallgat imád engem, vagyis a kaját (neve is innen ered), engem meg azért is zárt hamar a szívébe, mert tőlem kapják az étket, és természetesen én nem nyúzom mint egy kis szőke leányzó. Emike sztem még kicsi ahhoz, hogy megértse, hogy ezek nem plüss cicák, vagy gyárilag ilyen, nem tudom, de mindennapos veszekedések közé tartozik az is, hogy elmagyarázom hogyan is kell egy kisállathoz viszonyulni.
Nos röviden ennyi rólunk, ha még eszembe jut valami írom, nehogy szó érje blogom tájékát :D
Most egyenlőre nálunk vannak elszállásolva, de órák kérdése és mennek a kertbe, egyaz, hogy nekik is jobb lesz (remélem), meg itthon is megmarad a "rend" értve ezt aptyára is.
De rajt vagyunk az ügyön.
ha van ötlet vevő vagyok rá :)
