Emike és a pöttyök

Ismételten beteg a leányzó, de most a bárányok összepöttyözték aranyhusomat. 2 vagy 3 hete is beteg volt, akkor mandulagyuszija volt, most is lázzal kezdődött, Viki is köhécselt, úgyhogy pénteken elvittem mindkettőt dokihoz. Vikinek végülis nincs nagy baja, coldrex juniort kapott, jókat is izzad tőle máramikor be lehet parancsolni a takaró alá. Doki első ránézésre Emikének azt mondta, hogy tüszős mandulagyuszi, na megint anti de azért megkért, ha jobban lesz, akkor nézessem meg gégésszel, mert igen nagyok a mandulái. Na mondom faca, neki is ki kell kapni, Vikinek igaz az orrmanduláját kapták ki, de az is elég megrázó élmény volt, most akkor Emikével is végig járni ezt az utat . És eljő vasárnap reggel, Emcuskán meg pöttyikék díszelegnek. Úgyhogy megint doki, de vasárnap ugyebár csak ügyelet van, ugyhogy kézenfogva elmentünk az ügyeletre. Ott egy buzi dokinő volt, aki a vérvörös hosszú karmával megpiszkálta Emcus egyik bubocskáját, ami fájt is neki, de végülis kaptunk mentolos hintőport, amivel most szorgosan panírozgatom angyalomat. Tetszik neki, mert azt játsszuk, hogy ő a süti én meg porcukrozom Szal így vagyunk mostanában.
Úgy mellékesen elszoktam gondolkodni, hogy miért pont bárányhimlő ez a betegség, mi köze van a báránynak a pöttyökhöz, szal pihent vagyok azért nah

Ez volt az utolsó

Mármint a fánk sütési próbálkozásom, mert nem hagyott nyugodni az a gondolat, hogy ilyen béna legyek, hogy egy egyszerűnek tűnő, ámde számomra ezek szerint marha nehéz fánk kikezdjen velem. Nos, reggel beszereztem a hozzávalókat, vagyis csak az élesztőt, mert csak az nem volt kéznél, és nagy elszántsággal bele vetettem magam a dagasztás folyamatába. Eddig ment, vagy csak én gondoltam hogy jól csinálom ?! Mindent úgy csináltam ahogy a nagy, vagyis a szakácskönyvbe le volt írva.
Csak azt nem értem, hogy csináltam már Isteni finom kuglófot, sörkiflit meg minden más ilyen kelt tésztát, erre ez meg kibacik velem Na végülis végig csináltam amit kellett, se szalag, se fánk íz, inkább olyan omlós pogácsa
Úgyhogy kérem szépen mi majd csak a boltba fogunk normális fánkot venni, és enni.
Vagy még egy uccsó mentőövként órákat veszek Roki egyetlen drága urától, vagy Gogotól

És kéretik nem kiröhögni

A jéghercegnő

Emcusunk a tél folyamán járt kori suliba, az eredmény azt mutatja, hogy eljárt, de hogy csúszni a jégen nem nagyon tanult meg az is tuti. De legalább már nem esik annyit mint egy kezdő.
Én kb 15-18 éve voltam utoljára korizni, úgyhogy nem kritizálok :)
A fehér sapkás, lila kabátos hasraesős koribajnokot tessék nézni

A mi kis Vikicánk

Pont 7 éve érkezett meg közénk Viktóriánuszunk. Egész pontosan 2002. 01. 28-án 9:45-kor. Kicsit izgalmas volt az Ő születési története, de inkább az ami utána jött.
Történ ugyanis, hogy ezen a hideg januári napon, hajnalban (mint minden más kismamának)sűrűbben kell kis wc-re menni. Ez velem se volt másként, hajnali 4 kor kibotorkáltam, de már akkor furi volt, hogy nagyon remegtem, de ezt letudtam ébredési remegésnek. Vissza mentem Gabi mellé, szépen betakartam a derekát, gondoltam szundizok még pár órácskát, na de ahogy megigazítottam a párnámat, olyan hangot hallottam, mint mikor a gumi matracon megcsúszik az ember, és kapásból elöntött a forróság. Vertem Gabi hátát, hogy elfolyt a magzatvíz, és spurizzunk a kórházba, de szegénykémet úgy megijesztettem, azt se tudta mit csináljon, bár igaz én sem. Jöttem-mentem mint egy mérgezett egér, és persze húztam magam után a csíkot, mint a csiga. Nem tudom hogy a csudába lehetett ennyi víz bennem, de Gabi majdnem dobott egy hátas a vizes parkettán. Fájásom még akkor sem volt mikor már a kórházba voltunk, de a műszer az mutatta Szívhangot is szépen kihangosították nekem, szülésznő megkért hogy figyelgessem, ő addig elment. Gabi szokás szerint hülyített, én meg mindenegyes röhögéssel sztem 2 liter vizet nyomtam a külvilágba. Na de megjött dokikám is, aki megvizsgált, de úgy, hogy majdnem oda rottyantottam, de viccesen megjegyezte, hogy van haja Vikinek. Mondtam magamba na vazze akkor hívhattok már fodrászt is. Szépen elvoltunk aptyával, hallgattuk kiscsemeténk ritmusos szívverését, de ezt a szép dallamot egyszercsak lassan és ritkábban hallottuk, hirtelen nem is tudtuk mi a csudát csináljunk, Gabi sprintelt egy szülésznőér, aki szinte rámvetődve oldalra fordított, onnantól szépen hallottuk újra a ritmusos dallamot. Én mint kezdő kismama, pislogtam nagyokat, hogy micsoda futkosás van körülöttem, nem tudtam mire vélni, de aztán jött a felismerés, hogy bizony gyorsan szülni kell, mert Vikinek jobb kinn. Hozzáteszem még mindig nem volt fájásom. Besétáltunk aptyával a szülőszobába, ami kb 5 lépésre volt ahol feküdtem, de lehet hogy messzebb volt, khmm hát igen az idő. És jött amitől a mai napig is fosok, az INFÚZIÓ és velejáró bökködések. Bekötötték a csodakoktélt, amitől aztán jöttek ám az igazi fájások, gondoltam, na komám ezt éld túl a többi levan carva.
Nem azt mondom, hogy pikk-pakk megjelent Viktóriánuszunk, de hamar meglett. Szegény Gabit össze sikerült karmolnom, mikor Viki válla következett, de hát túlélte
9:45-kor egy olyan hangot hallottunk mint mikor egy kiscica nyávog és ez a drága kis hang a mi kis 2160 g-os 45 cm-es kislányunk csöpp kis szájából jött. A hímzés folyamatát nem ecsetelem, mert szó mi szó nem matyó hímzést kaptam, de azon is túl estem. Vikit még inkubátorba tartották, engem 2 óra múlva leküldtek, ahol a többi anyuka is volt. Nagyon éhes voltam, pont jött is az ebéd és miért is ne tök főzelék volt, amit kis korom óta utálok, de most megettem, mert majdnem feldobtam a csülkömet.
Hanem innen jöttek ám a gondok, hogy túl kicsi a csajszika súlya, de doki ragaszkodott, hogy levigyék hozzám a szobába, ahol szinte minden anyukának 3 kg-os, vagy súlyosabb csemetéje volt. 3-an voltunk egy szobába, nagyon jó kis társaság volt, annyit nevettünk, igaz én voltam a kakukk tojás, hogy kezdő anyuka voltam és irigykedtem is, milyen szépen szoptatják a babájukat, én meg alig vártam, hogy ezt megtehessem, de Viki akkor sem szeretett enni, azóta is tartja ezt a szokását. A kis fiókból kis sem látszott olyan picurka volt. Kis súlya lévén elég aluszékony volt, mikor sírdogált bénázva cicire tettem, de gyenge volt ahhoz, hogy valamit ki is szippantson. És ennek eredménye az lett, hogy lefogyott majdnem 2 kg alá. Sürgősen felvitték a kora osztályra, attak neki tápot vagy mit, meg infúziót a fejébe. 3 óránként mentünk fel etetni, mikor én ezt először megláttam, hogy a fejébe infúzió volt, majdnem elájultam. Szegénykém olyan picurka volt, úgy sajnáltam. Cumisüvegből etettem, amit le tudtam fejni, de nem sok volt, mert ezek annyira megviseltek, hogy jóformán alig tudtam magamból kipréselni 50 ml tejet. De nyugtattak a nővérek, a többi anyukák, hogy ne aggódjak ott jó kezekben lesz. Folyton a wc-be jártam sírni. Időközbe be is sárgult. Kék fény alá tették napozni egy picit, de angyalom olyan picurka volt, hogy ami más babára jó volt szemvédő, Vikit majdnem elnyelte. Na meg aztán annyit ficánkolt, hogy mindig a tarkóján volt, mint a szemén, ezért leragasztották neki, kapott ragasztót a füle is, így nem is elálló fülű Nem volt könnyű azt tuti, de túl éltük.


Ezen a képen azt hiszem 4 hónapos volt.

Bemutatom az új bejárónőmet :)

Aptya megelőlegezte nekem a név-és szülinapi ajándékomat, amit Emcusom előszeretettel használ, levett egy terhet a vállamról

Na ki tud így ülni?

És így nézte a tévét, de még hátra is dőlt. Hát igen még hajlékonyak, na majd 30 év múlva
És egy kis ebédi idill

Nos

Aki esetleg naponta bekukkantott ide, az vagy azt gondolta, hogy nem működik rendesen az egyik kerék, vagy azt, hogy meghibbantam. Naponta változó blog háttér csupán csak azt mutatja, hogy még keresem az igazit, bár Go-nak azt ígértem, hogy ez marad egyenlőre, ez olyan szerelmetes valentinos nem sokára úgy is aktuális lesz. Amúgy a Valentin nap megint nem más mint egy pénzkidobós marhaság, sztem aki igazán szereti a párját, annak az év 365 napja Valentin nap. Mi ha aptyával minden évben vennénk ilyen szivecskés kütyüket, már elhalmozott volna a sok szívecske plüss, meg egyéb fekete-piros marhaság. Még az elején vettem neki egy bögrét ( fiatalság bolondság), egész sokáig kitartott, ami költözéskor tört el, én mint nagy babonás egyből elkezdtem kombinálni, hogy Úr Isten ez egy rossz jel , majd idővel kiderül, hogy jelentett-e valamit, vagy csupán csak egy sima bögre törés volt.
A február sztem egy nagyon izgi hónap, pl akkor lesz farsang, ami szintén fejtörést okoz, hogy drága kicsi csemetéink mi a csudának öltözzön be, én lánykáimnak adtam pár ötletet, nos azóta Viki már nem is tudom hány állatocska akar lenni, egyenlőre marad a pillangó. Emike cica szeretne lenni, de költözés alatt elkevertem a cicajelmezt, de még rajt vagyok az ügyön. Meg ugyebár a fánksütés ideje is, ami nekem még sose jött össze, idén megpróbi, bízom a gáztűzhelyemben,( aki nem tudta, eddig egy csotri villanytűzhelyem volt, amin csak elbacni lehetett a kaját) remélem összejön, ha nem, ezt is feladom Na meg minden évben ilyenkor öregszem egy kicsit, amit kiskoromban nagyon vártam, fincsi torta meg ajándék, mostanra már valahogy gyomor szorító érzések fognak el, de ez van
Jóóó tudom, hogy még január van, csak egy kicsit előbbre kalandoztam, puszika mindenkinek!